Tóth Éva könyvajánlója az ekultura.hu oldalon.

A könyvajánlót Galgóczi Tamás, az ekultura.hu főszerkesztőjének engedélyével közöljük.
Az eredeti cikk itt tekinthető meg.

Rita Horseyes: Viharpárduc

A magyar szerzők műveivel szemben még mindig előítélettel és érezhetően kevesebb bizalommal viseltetnek az olvasók – különösen érvényes ez a fantasy és a sci-fi műfaján belül, pedig több író is bizonyította már, hogy történeteik felveszik a versenyt a külföldi kínálattal. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy elsőkönyves szerzőnek mindig nehéz dolga van, hiszen ki kell tűnnie a tömegből, meg kell hódítania az olvasók szívét, el kell varázsolnia őket. Az idejét sem tudom, hogy utoljára mikor volt akkora meglepetésben részem, mint amit Rita Horseyes, azaz Branyiczky Rita regénye okozott. Bevallom, nekem is voltak előítéleteim a művel kapcsolatban, de a magyar írónő olyan történetet kanyarított össze, amit olvasva nagyon gyorsan ráébredtem, hogy nyugodtan félretehetem minden előzetes negatív gondolatomat, kényelmesen hátradőlhetek, és elég csak a cselekmény miatt izgulnom.

Evelyn Storm élete egészen szokványosnak tűnik: van munkahelye, háza, autója és szerető családja. Egy nap a munkából hazafelé tartva betér egy régiségkereskedésbe, majd felpróbál egy csodaszép karkötőt, amelyet azonban a későbbiekben nem tud levenni a csuklójáról. Ráadásul az ékszernek köszönhetően másnap egy idegen világban, Magnán találja magát, ahol a mesékből, mítoszokból ismerős és addig ismeretlen lényekkel találkozik össze – és keveredik hihetetlen kalandokba. Alig tette a lábát az ismeretlen világ földjére, de egy bérgyilkos már meg akarja ölni, és el akarja tőle venni ragaszkodó, mágikus karperecét.

Magna világán szárnyra kap egy hír, miszerint a sárkányok nem haltak ki, hanem csak végtelen hosszú álmukat aludták, most pedig ébredeznek. Az egyik hüllő, köztük a leggonoszabb, seregeket gyűjt maga köré, és be akarja végezni azt, amiben négyszáz évvel ezelőtt megakadályozták a mágusok. A jóslat szerint a félelmetes sárkány legyőzésében és a háború menetének megfordításában egy messziről jött idegen fog segíteni a helyieknek – Evelynnek semmi kedve sem a jóslathoz, sem a háborúhoz, s nem akar mást, csak megszabadulni a karperecétől, hazamenni végre oda, ahonnan érkezett. Mindez egyszerűen hangzik, pedig egyáltalán nem az…

A fülszöveg egyszerre tűnt érdekesnek és némileg sablonosnak, ebből következően nem tudtam teljes meggyőződéssel eldönteni, hogy egy tipikus sárkányos-varázslós fantasy regény vagy pedig egy teljesen egyedi elemekkel tarkított írás fog majd kibontakozni az oldalakon. Így utólag, a teljes történet ismeretében, azt mondom, hogy mindkettő, mert a megszokott elemek mellett sorra bukkantak fel azok a lények, amelyekkel eddig még sehol sem találkoztam, és amelyek egyedül a szerző sokszínű fantáziájában születtek meg, illetve annak köszönhetően keltek életre. Bár eddig csak sárkányokról és varázslókról beszéltem, érdemes megemlíteni az árnylakót, a viráglényt, a csacsokot vagy éppen a kentik és az archonolok fajtáját is, akik mind különleges lények, a történet szempontjából lényeges szereplők.

Ennyi nem mindennapi teremtmény mellett egy szimpla eseményszál lehetősége már eleve kizárt, így aztán ahogy egyre több szereplő kapcsolódik be a történetbe, úgy válik mindinkább összetettebbé az egyébként sem szokványosan induló cselekmény. A történetvezetés komplikáltságát jól példázza az, hogy még a kötet háromnegyedénél is külön utakon haladnak a szereplők, a szerző ekkor már legalább hat vagy hét, egymáshoz szorosan kapcsolódó eseményszálat mozgat egymással párhuzamosan. Ezek (valamint az egyedi lények) mellett a további szórakoztatásról az érdekes, színes és könnyen megszerethető karakterek, a szemünk előtt kibontakozó életutak és célok, a különböző akciók és összecsapások, illetve a kellő mértékű humor is gondoskodik. Ritkán történik meg velem az, hogy már az első oldal olvasása közben is több alkalommal hangosan kacagok – a szerző szarkasztikus, de nagyon élvezetes humora még többször is lecsapott, egyszerűen magával rántott a történetbe.

Evelyn Magna világába való átkerülése szinte mindenki életére, minden faj jövőjére hatással van. Amíg pártfogói azon igyekeznek, hogy megvédjék őt a bérgyilkostól és eljuttassák egy mágushoz, akiről feltételezik, hogy képes levenni a kezéről a ragaszkodó ékszert, a háttérben egyéb tevékenységek zajlanak: figyelemmel követhetjük a sárkányok ébredését, a fajok szövetségeinek alakulását, a csatára való felkészülés minden apró mozzanatát, mindeközben pedig a jelenlegi társadalmi tagozódás kialakulásával, különleges helyekkel, titokzatos erdőkkel és Magna történelmével is megismerkedhetünk. Az intrikák, amelyek eközben mindent átszőnek és irányítanak, pedig csak lassan fedik fel magukat...

Kifejezetten tetszett, hogy az események jól átgondolt sorrendben követték egymást, nem jelentkeztek a történetben időbeli zavarok, és nem akadtam össze olyan reakcióval, amely ne lett volna kellően megalapozott. Az író kellő időt és energiát fordított a világ bemutatására, a háttér és a karakterek kidolgozására, az események kibontására. Ha ennél részletesebbek lettek volna a leírások, akkor azt mondanám, hogy túlírt, de így pont tökéletes és teljes mértékben élvezhető volt.

A szerteágazó cselekmény a könyv utolsó negyedében végre összeért, az alapos előkészítés meghozta a gyümölcsét, mert egy nagyon élvezetes, meglepetést is bőven tartogató befejezéssel zárult a nem éppen rövid történet. Legalábbis az a része, amely Magna világát érinti. Amikor ugyanis már elkönyveltem magamban, hogy sikerült egy nagyon jó fantasy-t olvasnom, akkor az utolsó oldalakon olyan információk bukkantak fel, amelyek teljesen más megvilágításba helyezték az összes eseményt, az okozott döbbenettől pedig a padlón koppant az állam. Nem tudok mást hozzátenni, csak azt, hogy megemelem a kalapom az írónő előtt, mert engem teljes mértékben sikerült meggyőznie arról, hogy elsőkönyves szerző is képes fantáziadús, igényes, olvasmányos, logikai hibáktól mentes és élvezetes regényt írni.

Egyetlen negatívumot tudok csak felhozni a kiadvánnyal kapcsolatban, ez pedig a nagyon apró betűméret, amely egyáltalán nem nevezhető szemkímélőnek. Az Underground Kiadó, amelynek a gondozásában ez a regény is megjelent, teljességgel alternatív elveket követ a könyvkiadással kapcsolatban – legalábbis, ami a hazánkban alkalmazott gyakorlatot illeti. Az elgondolás szerint csak akkor nyomtatnak, amikor annak igénye felmerül, ezért ebből következően kevés az esély arra, hogy a kiadó könyveivel könyvesboltokban vagy internetes könyváruházak kínálatában találkozunk össze – persze azért ez sem lehetetlen, és akadnak kivételek. A kiadó által képviselt elvek nagyon magasztosak, de nem érzem úgy, hogy ez az üzletpolitika teljességgel kifizetődő, elősegíti a termék ismertségét, illetve biztosítja annak sikerességét. Az előbbi eszmefuttatásomra éppen ez a regény a legjobb példa, amely sokkal több figyelmet érdemel, mint amit eddig kapott.

A klasszikus és egyedi lényeket felvonultató fantasy-t kedvelőknek kifejezetten ajánlani tudom ezt a regényt, már csak azért is, mert kezdő írótól ritkán olvasni ennyire összetett, minőségi és élvezhető regényt – jelentősen kimagaslik az elsőkönyvesek mezőnyéből. Mindenképpen érdemes megismerkedni vele.

Tóth Éva (Könyvek Erdeje)