Az alábbi részek az egyik mellékszereplőről szólnak. Boxlar, a kisfiú és barátai halottnéző kirándulásra indulnak a kastélyban, ám ez a kaland végül nem került be a regénybe. A szerzőnő kihúzta, mert gyengének és feleslegesnek ítélte. Szerintünk aranyos :)

Közeledtek a keresztfolyosóhoz. A kisfiú megállította a csapatot, majd a sarok mögül kilesve ellenőrizte a terepet. Ott vannak az őrök, éppen ahogy mondta. Visszament barátaihoz, és elsuttogta az előre kigondolt szöveget:
– Úgy kell átlopóznunk, hogy ne vegyenek észre! Ezen a részen kevesebb fáklya van, ezért erre jöttünk. Ha egyenesen tovább megyünk, nemsokára ahhoz a szobához érünk, amiről beszéltem nektek. Onnan fel tudunk jutni egy titkos rejtekátjárón át Evelyn szobájába, ahol a halott van – elégedetten nyugtázta, hogy társai egyetértően bólintanak. – Gyerünk, és egyetlen sóhajt se halljak!
A másik három gyerek lélegzetvisszafojtva figyelte Boxlart, aki kivárta, míg az őrök egy pillanatra másfelé néznek, majd félig guggoló helyzetben, törzsét mélyen megdöntve átsettenkedett a keresztfolyosón. Intett a következőnek, aki összegyűjtve minden bátorságát, megismételte a mutatványt. A túloldalon maradtak egymásra néztek, melyikük menjen. Karian volt az egyetlen lány négyük közül, s úgy érezte, bizonyítania kell. Összeszorított szájjal, lábujjhegyen osont keresztül a veszélyes részen. Megkönnyebbült mosollyal csatlakozott a másik kettőhöz. Visszanéztek negyedik társukra.
A fiú az őröket leste, várva a megfelelő alkalomra. Így nem vette észre, hogy Karian izgatottan mutogat a cipőjére. Mit sem sejtve arról, hogy a jobb lábán kioldódott a hosszú bőrfűző, Herdan elindult. A többiek megbabonázva meredtek a lifegő bőrdarabra, amely minden lépésnél összeomlással fenyegette tervezett útjukat. Már csak egy lépés...
Az undok fűző a talpa alá keveredett és elgáncsolta. Ijedten bukott előre, épp hogy el tudták kapni dőlő testét. Gyorsan behúzták maguk mellé, torkukban dobogó szívvel lapultak a falhoz.
– Mi volt ez? – kapott a kardjához az egyik őr. – Hallottad te is?
– Nem, én nem hallottam semmit.
– Azért én megnézem, van-e ott valami! Talán az árnylakó, amelyik megölte ezt a szegény asszonyt!
– Ugyan, csak képzelődsz! Órák óta itt álldogálunk és őrizzük a halottat, nem meglepő, ha mindenféle hangokat vélsz hallani. De ne aggódj, nemsokára jön a váltás, mi pedig mehetünk végre ünnepelni a többiekkel. Kár lenne kimaradni a mulatságból!
– Talán igazad van – engedte le kezét a férfi. – Már nagyon unom ezt az egészet.
– Akkor van egy jó hírem számodra. Azt beszélik, hogy az esküvő után a Pengék Ura útra kel, elkíséri azt az idegen nőt valami varázslóhoz.
– Mi ebben a jó hír? Rakaram úrfi szinte mindig kíséret nélkül kel útra. Amikor még a bátyjával együtt utazgattak, akkor is csak ritkán mentünk velük, s mióta Olrik nem tart vele, egymagában járja a vidéket. Mintha nem is nemes volna, hanem valami kóbor kalandozó.
– Ezúttal biztos másképp lesz! Híreket kaptunk a közeli falvakból, hogy egyre több archonol horda tör be a D'Almiun birtokokra. A fivérek ezt nem fogják hagyni, s mivel most Olrik veszi át a gazdaság irányítását, Rakaramra hárul, hogy elűzze a nyomorult fajzatokat a család birtokairól. Alig várom a...
A gyerekek nem hallották a többit, mert időközben eltávolodtak a keresztfolyosótól. Boxlar látszólag magabiztosan és bátran lépkedett, de magában némi félelemmel gondolkozott el az imént hallottakon. Egy árnylakó ölte meg Tearant? Ezt nem tudta idáig. Sajnos, amikor a felnőttek észrevették, hogy hallgatózik, Miaral rögtön bezavarta a kiskonyhába. Büntetésből egy órán keresztül taktakot kellett darálnia a töltelékhez. Még most is gyümölcsillatú a keze.
Ha tudott volna az árnylakóról, soha nem jut eszébe ez a kis éjjeli kirándulás. Hátralesett a válla fölött. Nem, innen már nincs visszaút. Ha most lefújná az egészet, Karian meg a többiek biztosan gyávának tartanák. És különben is: az árnylakó nyilván nem megy vissza abba a szobába. Miért menne? Boxlar még soha nem látott ilyen lényt, így elég nehezére esett beleképzelnie magát a helyébe. Csak remélte, hogy a gonosz gyilkosnak már semmi dolga többé áldozatával.
Megérkeztek a szobához. A kisfiú bízott benne, hogy még a mostani felfordulásban sem került ide senki a vendégek közül. A falon egy csúnya folt éktelenkedett, ezért itt csak a nagy ritkán erre vetődő nincstelen vándorokat szállásolták el egy-egy éjszakára. Óvatosan lenyomta a kilincset.

Tovább a következő részhez >>

<< Vissza a könyv ismertetőhöz